Többen úgy vannak vele, hogy ha közterületre mennek, akkor bármit és bárkit lefotózhatnak, de ez nem így van. A képmásunk oltalmát a polgári törvénykönyvünk tartalmazza, ha fellapozzuk, akkor ezt fogjuk találni az ide vonatkozó résznél:

Ptk. 80. § A személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés.

Aki elsőnek elolvassa (és talán sokadjára is), azt gondolhatja, hogy ha én lefotózok bárkit az utcán és nem élek vissza a felvétellel, akkor nyugodtan lehet kattintgatni a közterületen. A törvényi megfogalmazás szerint a visszaélés szó nagyon félreérthető, ugyanis nem azt jelenti, amit valóban jelent. A szó ugyanis azt sugallja, hogy valamely személy vétkesen cselekszik, holott erről szó sincs. Valójában arról van szó, vagyis a képmás oltalma azt jelenti, hogy mindenkinek alapvetően alanyi joga azt eldönteni, hogy készítsenek-e róla fényképet (legyen az közterületen, vagy sem), vagy nem, és ha igen, akkor azt nyilvánosságra is lehet hozni, vagy sem.

Ha ezt az analógiát követjük, akkor egyértelműen kijelenthető, hogy a fénykép bármilyen célú elkészítéséhez az érintett személy hozzájárulása szükséges. Itt meg kell említeni, hogy védelem szempontjából teljesen közömbös a rögzítés technikai eszköze. Fontos megjegyezni, hogy az érintett személy, úgynevezett ráutaló magatartással is engedélyezheti a fényképfelvétel készítését, mégpedig oly módon, hogy a lefényképezni kívánt személy észreveszi a fényképezőgépet, de hagyja magát fotózni.

Más a jogi helyzet, ha valaki tömegrendezvényen (tüntetésen, ünnepségen) készít fényképeket, ugyanis a tömegfelvételek készítője mentesül a hozzájárulások beszerzésének kötelezettsége alól. Miért? Mert a tömegfelvételeken az emberek sokasága látható, és nem egyedi személyek. Azonban ha a tömegből egy személyt kiemel a tömegfelvételt készítő fotós (pl. zoomolás), akkor ebben az esetben már kell a hozzájárulás a kiemelt személytől.

Mint látható, az idegen emberekről készített fényképek jogi szabályozása szigorú, így a jog bizonyos kivételeket megenged a képmás (és hangfelvétel) készítése, felhasználása körében. Ezen kivételt a Ptk. alábbi rendelkezése adja meg:

Képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához – a nyilvános közszereplés kivételével – az érintett személy hozzájárulása szükséges.

A számunkra fontos rész, ami vastagon van kiemelve: a nyilvános közszereplés kivételével. Tehát a nyilvános közszereplő (politikus, szónok, tévészereplő, sztár, stb.) engedélye nem szükséges a képfelvétel (és hangfelvétel) elkészítéséhez, nyilvánosságra hozatalához. Ugyanis ha ez a kivétel nem lenne, akkor a tömegtájékoztatás egyáltalán nem működne. Fontos megjegyezni, hogy a nyilvános közszereplő nem minden megnyilvánulása közszereplés, így ha például mozijegyért áll sorba, és így akar róla valaki fényképet készíteni, akkor már kell a kifejezett engedélye, vagy a korábban említett ráutaló magatartása.

Szintén kivétel a képmás felhasználásával kapcsolatosan az a rendelkezés, amely az alábbiakat tartalmazza:

Az eltűnt, illetőleg a büntetőeljárás alatt álló személyről készült képmás vagy hangfelvétel felhasználását az eltűnt személy felkutatását vagy körözését elrendelő, illetőleg az a hatóság engedélyezheti, amely előtt a büntetőeljárás folyik.

A képmások oltalmával kapcsolatosan számos bírói ítélet született, találtam két érdekeset:

A közszereplőről készült, karikatúrának minősülő fényképfelvétel nyilvánosságra hozatala nem sérti a képmáshoz való jogot, és az ezáltal kifejezett vélemény sem sért becsületet vagy emberi méltóságot, ha a véleménynyilvánítás nem indokolatlanul bántó, sértő vagy lealacsonyító (BH 293/2000.)
A személyhez fűződő jogok megsértését kizáró hozzájárulásnak kifejezettnek kell lennie; azt a jogosult terhére kiterjesztően nem lehet értelmezni (BH 7/2002.)


Tehát ha a buszon akar valaki egy jó csajt lefényképezni, és az illető nem tud róla, akkor a lefotózott személy képmásával “visszaélünk”. Mindaddig nincs gond, amíg a felvétel fel nem kerül az internetre, és ezt az érintett meg nem látja: a készítője (ha sikerül beazonosítani) polgári perre számíthat.

Forrás: www.jogiq.com