Napjainkban sajnálatos módon egyre több stresszhelyzetbe csöppenünk, gondoljunk a városi csúcsforgalomra, a munkahelyek által támasztott magas követelményekre, a teljesítménykényszerre, a gazdasági válság okozta kedvezőtlen anyagi és szociális változásokra. Nem véletlen tehát, hogy egyre nagyobb szerepet kap a kikapcsolódás, pihenés, szórakozás, egyszóval a stresszkezelés.

A stresszkezelésnek számos lehetősége ismert, amelyek között aktív és passzív aktivitások is megtalálhatók. Például a sportolás, kirándulás, horgászás, billiárdozás mellett a színház, mozi, múzeumlátogatás is fontos szerepet tölthet be, nem beszélve a wellness kezelésekről, a víz nyújtotta kikapcsolódási formákról, amelyeknek a szaunázás is lényeges eleme.

A gőzfürdőzés története az ókori Itáliába nyúlik vissza. Abban az időben igen népszerű szociális színteret biztosítottak a fürdők nem csak férfiak, hanem nők számára is. A római fürdők egyik sajátossága a hatalmas terület volt, amelyben öltözők, edzőtermek, fürdőhelységek, de még színház, könyvtár és park is várta az odalátogatót. A fürdőtér alapvetően három egymáshoz kapcsolódó részből tevődött össze: a caldaruimból, frigidariumból és tepidariumból. A caldarium jelentette a melegvizes medencét és a gőzt. A frigidariumban hidegvizes medence várta a vendégeket, majd a tepidarium a pihenést szolgálta. Ez a hármas egység lényegében minden mai modern spa-ban, gyógyfürdőben és wellness központban is megtalálható, ahol a caldariumot a száraz szaunák, gőz, aromakabin, infra, a frigidariumot a merülőmedence, jégkása adagoló, hidegkamra, míg a tepidariumot a hozzájuk kapcsolódó pihenőhelység jelenti.

Alapvetően a szaunafajták a hőmérsékletben és páratartalomban térnek el egymástól. Míg a száraz szaunákban általában 80-100C fok uralkodik, minimális páratartalom mellett, addig a gőzben –kb. 45C fok és 80% páratartalom. Az infraszaunára mindössze 40C-fok és minimális páratartalom jellemző. Alapvetően szervezetünk az alacsonyabb páratartalmat még akkor is sokkal jobban tolerálja, ha jóval magasabb a hőmérséklet. Azonban bármelyik szaunatípusról legyen szó, a bent tartózkodás időtartamára vonatkozó szabályok nincsenek. Ennek oka az egyéni hőtűrőképességek közötti nagy különbségben rejlik.

A szaunázást a szakirodalom váltakozó hőmérsékletű fürdőnek jelöli, amelynek során a test többször felhevül, majd lehűl. Vagyis a forró 5-10 perces szaunában tartózkodást hidegvizes zuhany vagy hidegvízbe merülés kell, hogy kövesse, amelynek végén nem árt 5-10 percre megpihenni egy kényelmes nyugágyban, majd újra következhet a test felhevítése. Mindeközben számos kedvező élettani változás alakul ki: melegben tágulnak az erek, kinyílnak a bőr pórusai, megindul a verejtékezés, gyorsulnak az anyagcsere-folyamatok. A hűtési fázisban összeszűkülnek az erek, a vénás tónus fokozódik. A hőmérséklet váltakozása javítja az erek falának rugalmasságát, a sejtek oxigénellátását és fokozza az anyagcserét.

A kedvező hatások miatt tehát nem alaptalan a finnek szaunázás fiatalító erejébe vetett hite, amely hazánkban is emelkedő népszerűségnek örvend és méltán építhető be a stresszkezelő programok repertoárjába.

  www.activia.hu