Innen Európából már úgy tűnt, hogy Kuba helyzete reménytelen: a Castro-testvér ott folytatja, ahol Fidel abbahagyta, a gazdaság nem működik, az ellenzék börtönben, aki tud menekül. Van azonban egy terület, amelyben Kuba verhetetlen: mezőgazdaságuk teljesen biogazdálkodásra épül, mentes mindenfajta fosszilis energiaforrástól.

Mindenki csak hőbörög. Gazdasági katasztrófa így, több évizedes válság amúgy, összeomló, embertelen (de legalább "ingyenes") egészségügy, permanens hiánygazdaság, egypártrendszer, az ellenzék üldözése (amely ellenzék hálátlan módon időnként öngyilkosságba menekül), emberi jogok nulla, szólásszabadság nulla. Nagyjából így néz ki eléggé el nem ítélhető módon a szokványos kép Kubáról. 

A dilettáns Jaime Ortega bíboros érsek is nyilván rosszul látja saját hazáját, amikor azt mondja, a "gazdasági és társadalmi nehézségek" most a legsúlyosabbak a XXI. század kezdete óta a kommunista vezetésű országban. Ideje volt ennek az üres, hazug klisének véget vetni. A szigetország ugyanis valójában az önkéntes környezettudatosság mintaállama.

Ezt a meglátást nem másnak, mint a Védegylet civil szervezetnek, pontosabban az általuk bemutatott Közösség ereje című 53 perces "döbbenetes" kubai filmnek köszönhetjük. "Nem alternatívákat, lehetőségeket látunk, hanem egy országot, ami a Szovjetunió összeomlása után kínjában átalakította magát valami olyanná, amerre lassan az egész világnak el kell majd mozdulnia."

Nagyon téved, aki eddig azt hitte, Kuba csak Hegyi Gyula és a hazai Che Guevara fanclub kedvence. A "kubai modell" beszivárgott abba a civil, ökológiai szervezetbe is, amely Sólyom Lászlót az államfői posztra katapultálta (amit aláírásával anno e sorok írója is támogatott; mea culpa).

Sztálinista szükségből ökológiai erény

A Védegylet egész estés, vetítéses-beszélgetős, "Fair Trade Büfével" (holott Kubában már az is fair-nek számít, ha van trade) és "klímabarát borkostolóval" gazdagított rendezvényt szervezett az Iparművészeti Múzeumben annak a hihetetlen eseménynek a hazai propagálására, hogy amikor a Szovjetunió nem tudta folytatni az "energiasegélyt" és "elzárták az olajcsapot", akkor "a kubai népnek sikerült átmennie egy nagyon fontos "átalakuláson", és olyan mezőgazdaságot létrehoznia, ami nem függ a fosszilis energiaforrásoktól."

Hogy ez miért fontos? Ön nyilván nem tudta, hogy "amikor a klímaváltozás miatt a fosszilis energiaforrások használatát amúgy is radikálisan csökkenteni kell, a kubai példa segít abban, hogy időben készüljünk fel a szükséges társadalmi átalakulásokra." Most röviden megszakítanám a cikk írását, mert röviden elmegyek komposztálni és reciklálni. 

"Organopónicos": kubai városi organikus kert, körülötte egypártrendszer

Köszönöm  a türelmüket. Tehát. A Védegylet azt is írja: "A film magyar változatának terjesztésével az a célunk, hogy minél több közösségi kezdeményezésnek adjunk egy olyan eszközt, amivel egy szélesebb körű tervezést tud kezdeményezni." A tervezés szó természetesen kissé visszás, amikor egy olyan állam modelljét ajánlják a figyelmünkbe, amelyben parancsgazdaság van, és éves terveket kell teljesíteni, bár ezen valószínűleg érdemes túllépni, hiszen a környezet az első.

Legkésőbb ezen a ponton érdemes rögzíteni, hogy mint minden sztálinista rezsim, a szigetország is eléggé szennyezett, de nem a nem kellően ökológiai mezőgazdálkodás a problémák gyökere. Az ország szinte kizárólag cukrot, dohányt és nikkelt exportál, az élelmiszerek 80 százalékát impotálnia kell. Az egyik első számú jövedelem az az évi 800 millió dollár, amit kubai emigránsok küldenek évről évre haza. Éhínség nincs Kubában, tömeges nyomor azonban igen.

"Kubában nyomor van. Nem afféle szerény életvitel, nem is szegénység, hanem rendes, harmadik világbeli nyomor: az emberek omladozó házakban és nádfedeles viskókban élnek, nincsen szappanjuk, WC-papírjuk, fehérneműjük, cipőjük, vizük és ennivalójuk" - mesélte a Hírszerzőnek tavaly januárban két, neve elhallgatását kérő magyar társadalomkutató. A szakértők elmondták: Kubában még mindig jegyrendszer van érvényben. 

Organikus, de van benne rendszer

A szovjet politikai és gazdasági segítséhg megszűnésével, a kilencvenes évek elején a kubai államosított mezőgazdaság teljesítménye 54 százalékkal zuhant. A kormányzat kényszerűen teret adott annak, hogy a kistermelők a többletüket közvetlenül a lakosságnak adhassák el. Műtrágya és peszticid nem volt, úgyhogy a kubai agrárszektor, ahogy a film és Védegylet találóan észrevette, átment organikusba. Ebben az un. organopónicos, a "városi bio-háztáji" játszott kulcsszerepet. A film szerint az olaj egy szép napon kifogy a Földön, és akkor mindenki jól tenné, ha ezt a modellt adaptálná.

Ezt gondolja a Védegylet honlapján is belinkelt Gyökér Róbert is, aki a következőképpen ajánlja a figyelmünkbe az ottani "modellt": "Kubában váratlanul beköszöntött a fosszilis energiák virágkorának a vége, az ország lakosai pedig egyfajta laboratóriumi kísérlet keretei között találták magukat, ahol a tét a túlélés volt. (...) A  közösségek ismét felfedezték a szomszédság érzését és megindult közöttük a cserekereskedelem. A gazdálkodásban visszatértek az igavonó állatok és a szerves trágya használatára, mellyel néhány év alatt sikerült helyreállítaniuk a talaj megromlott egészségi állapotát. Előtérbe került a biogazdálkodás kérdése..." És így tovább. Mintha mindez nem is egy diktatúrában, hanem valamiféle politikailag légüres térben, egyfajta neutrális, önként választható társadalmi modell keretében történne.

"A legfontosabb tényező a szellemi, és az akarati tényező volt, amely kormányzati szinten és lakossági szinten is pozitív hozzáállásban jelentkezett. A vezetés nem akadályozta az emberek tenni akarását, sőt segítette azt összehangolt kormányztati intézkedésekkel" - írja a kubai példa másik elkötelezettje, Kiss Tibor, aki terjedelmes dolgozatában minden aggály nélkül azt is írja: "A profitorientált szemlélet előnyben részesíti a környezetszennyezőbb, kisebb beruházási és nagyobb fenntartási költséggel járó beruházásokat, de ezt a hatást kiegyenlítheti egy olyan erős irányító testület, amely megfelelő környezettudatossággal és hatalommal rendelkezik." 

A profitorientált szemlélethez persze profit is szükséges, ahhoz viszont olyan társadalmi-gazdasági közeg, amely szabadon lehetővé teszi az ebben való gondolkodást. Ezt hívjuk szabad piacgazdaságnak, ill, hogy Castro úr és a Védegylet is megértse: kapitalizmusnak. Erről azonban a kubaiak, fájdalom, nem dönthetnek. Csak a fosszilis-mentes mezőgazdaságról, kormányzati és párt-segítséggel.

(Forrás: Hírszerző, wikipedia)